1956 emlékezete összetartozásunk, közös jövőnk és szolidaritásunk jelképe

Október 23-án, vasárnap, az ipolysági magyar szervezetek is megemlékeztek az 1956-os magyar forradalomról a Megbékélés Kapujánál. Az egybegyűlteket Pálinkás Tibor, a Csemadok Ipolysági Alapszervezetének elnöke köszöntötte.

A köszöntőt követően a jelenlévők meghallgatták Sajó Sándor Magyarnak lenni c. költeményét Straňák Zoltán (Pongrácz Lajos Alapiskola) előadásában, majd Szmolka Barbara (Szondy György Gimnázium) szavalta el Márai Sándor Mennyből az angyal c. versét, megadva a rendezvény emelkedett, ünnepi hangulatát.

A  szavalatokat  ifj.  Zachar l önkormányzati képviselő ünnepi beszéde követte. Beszédében rámutatott, hogy  bár az ´56-os forradalom csupán Magyarországra korlátozódott, mégis megemlékezünk róla szerte a Kárpát-medencében és a világban, ezzel is kifejezve összetartozásunkat, közös jövőnket, s az egymás iránti szolidaritást. „Ma is élnek köztünk olyan vezetők, akik kihasználják az emberek jóhiszeműségét, akik azért dolgoznak, hogy összeugrasszanak bennünket. Legyünk nyitott, befogadó, de összetartó közösség” – fogalmazott a szónok, majd Sajó Sándor elhangzott versére utalva zárta beszédét: „Próbáljuk meg büszke gyönyörűséggel megélni magyarságunkat.

Az ünnepi beszédet követően Szőllősy Zsolt (Pongrácz Lajos AI) szavalta el Szép Ernő Imádság költeményét, majd Tauber Krisztián (Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola) énekelte el az Isten áldja meg a magyart című dalt.

Az ipolysági magyar iskolások színvonalas produkciói után került sor a koszorúzásra. Ipolyság város önkormányzata képviseletében Gregor István polgármester és Hammersmidt Béla alpolgármester hajtott fejet a hősök emléke előtt, majd az MKP Ipolysági Alapszervezete, a Csemadok helyi szervezete, a Szent Imre Cserkészcsapat, a Via Nova, a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, a Szondy György Gimnázium és a Pongrácz Lajos Alapiskola képviselői is elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

A megemlékezést követően került sor Csete Örs Ötvenhatosok és külföldi barátaink című előadására az ESO étteremben. Az előadás Kertész Csilla, a Petőfi Sándor Program lévai ösztöndíjasa és a Honti Kaszinó közös szervezésében valósult meg. A szervezők nevében Mészáros Attila köszöntötte az előadót és a hallgatóságot.

Csete Örs előadása kezdetén kifejtette, hogy ő maga nem újságíró, se nem tanár, se nem történész, csak egyszerűen gyűjtő. Emberi sorsokat gyűjt, 56-os sorsokat. A rendszerváltást követően olyan személyeket keresett fel, akiknek valamilyen módon közük volt a forradalmi eseményekhez. Kutatásának gyümölcse  több  mint  120  interjú, több mint 120 sors. Ez a kutatás adta az est kimeríthetetlen témáját. Rámutatott, hogy az ´56- os eseményeket nem lehet feketén és fehéren szemlélni, a szabadságharcosok egy része nem akart hős lenni, csupán a véletlen vezette a forradalom sűrűjébe. Előadása során kiemelte, hogy a szabadságharc több társadalmi réteget, több nációt érintett, fogott össze az ügy érdekében, a forradalmárok között volt ezredes, újságíró, orvos, a magyarok mellett harcoltak zsidó, örmény, lengyel, cigány származásúak is. Nem túlzás, ha a forradalmat európai eseménynek tekintjük, hisz külföldi diákok is támogatták a felkelőket, Európa egyes országaiban gyűjtéseket szerveztek a Nemzeti Vöröskereszt javára, szinte egész Európa szolidaritását fejezte ki a szabadságharcosokkal.

Csete kutatásai, a jövő generációinak  megörökített  interjúi nélkül 1956 hagyatéka, emlékezete szegényebb lenne, hisz az elbeszélt történelem mindig emberközelibb élményt nyújt, mint egy puszta leírás. Előadása végén tömören összefoglalta munkássága egyik fő célját: „E történetek  segítségével szeretnék szolidaritást, hidat építeni a nemzetek között.

Kapusník Csaba



Leave A Reply